Ismét elindult az új év, újabb lehetőséget teremtve arra, hogy átgondoljuk mi az, amin változtatni szeretnénk, vagy miben szeretnénk fejlődni.

„Idén sokkal többet fogok mozogni!” „ Idén lefogyok!” „Idén újra kezdem a nyelvtanulást!” „Mostantól sokkal egészségesebben étkezem!”
Ugye ismerősen hangzanak ezek a fogadalmak mindannyiunknak? 
Az új év mindig nagy reményekkel kecsegtet, de az útra lépve valahogy számos akadályba ütközünk és ezáltal nagyon gyorsan hajlamosak vagyunk feladni.

A kutatások azt mutatják, hogy újévkor leggyakrabban az egészség és az életmód területén szeretnénk változásokat elérni. Neked mik a tapasztalataid erről? Mik a legnépszerűbb évindító fogadalmak?

Nekem is ez a tapasztalatom, hogy valamiért újévkor kezdenek az emberek új szokásokat bevezetni és sokkal könnyebben ráveszik magukat az új szokások kialakítására januárban, mint mondjuk az év közepén. Hogy ez miért van? Valószínűleg pszichológiai magyarázata lehet, amikor a megújulás, az újév kezdődik, akkor mi magunk is szeretünk megújulni és sokkal nagyobb erőnk van szokásainkon változtatni, új szokásokat bevezetni vagy a régieket elhagyni. Személyes tapasztalatom azért nincs ebben, mert az év 365 napján szinte mindig ugyanazoknak a szabályoknak megfelelően élek. Viszont a vendégeimen keresztül rendszeresen átélem azt, hogy ez tényleg működik és mekkora ereje van a januárnak. Hogy milyen fogadalmak szoktak ilyenkor lenni, ez nagyon változó. Én már szinte mindenfajta fogadalmat hallottam, a kevesebbet fogok dohányozni, kevesebb kávét iszom, kevesebb alkoholt iszom majd, többet fogok sportolni, kevesebbet nyomkodom a telefonomat, többet látogatom a rokonaimat, többet leszek a szabad levegőn.  Minden egyes alkalommal, ha érkezik hozzám egy új vendég egy órás díjmentes állapotfelmérésen vesz részt, aminek az első fél órája beszélgetéssel telik. Ezalatt a beszélgetés alatt a különböző motivációkat, célokat szoktam kideríteni. Ha pont év végén csatlakozik hozzám és elkezdünk egy közös munkát, akkor mindig szó esik arról is, hogy januárban mi mindent fog még csinálni, amikkel természetesen októberben még hagyjam őt békén, januárban viszont térjünk vissza rá.

Melyek azok a fogadalmak, amelyeket általában megfogadunk, de aztán sosem tartunk be? Illetve hol szoktak félresiklani az életmódváltoztatásra vonatkozó próbálkozások?

Szerintem azok a fogadalmak siklanak félre a leghamarabb, amik nem beilleszthetőek az életünkbe, életmódunkba.  Mondjuk túl nagy lépést szeretnénk lépni és nincs meg az a fajta evolúciós folyamat, hogy apránként alakítsuk ki azt a bizonyos új szokást, hanem túl drasztikus lépéseket teszünk. Pl. újévkor megfogadom, hogy január 1-jétől nem iszom kávét. Ha előtte 15-20 évig kávéztam, valószínűtlen, hogy ez megtörténik. Míg, ha csökkentem a kávéfogyasztásomat 3-4 kávéról egy vagy kettő kávéra, akkor ez tartható.

Nézzük, hogy néz ki az edzésnél: elhatározom, hogy január 1-jétől fogom a futó cipőmet és futni fogok hetente háromszor. Nagyszerű, csak előtte nem futottunk, úgyhogy ez a heti három futás olyan kínszenvedés lesz, borzalmas ízületi fájdalmakkal és izomlázzal jár majd. Az egyén fullad, nincs meg hozzá a megalapozott kondíciója, vitálkapacitása és rettenetes kínzásnak fogja ezt megélni. Így aztán,  akár január végére már abba is hagyja és visszatér az eredeti életmódjához, mondván hogy sikertelenség érte és a sport egyáltalán nem okozott neki örömet. Úgyhogy én azt látom nagy buktatónak, hogy túl nagyot szeretnénk lépni és nem adjuk meg magunknak azt az időt, amíg ez az új szokásunk szépen lassan ki tudna alakulni, hanem olyan fogadalmakat teszünk, amelyek meghaladják a képességeinket.

Mit javasolsz, hogyan érhetjük el, hogy ezeket az elhatározásokat ne lemondásként vagy megvonásként éljük meg, hanem lehetőségként gondoljunk rájuk?

Hogy ne éljük meg ezt ilyen rettenetes kudarcnak és mit tehetünk magunkért és az egészségünkért erre pl. az étkezési napló egy nagyszerű találmány. A pszichológusok állítása szerint az önmagunkkal való találkozás - tehát ha én írom le magamról azt a bizonyos szokást -, sokkal jobban hat ránk, mint ha mondjuk egy külső személy, pl. az edzőnk próbál minket kordában tartani.

Én azt a módszert szoktam alkalmazni, hogy étkezési naplót iratok a vendégeimmel, főleg azokkal, akik nagyon nagy változásra készülnek és ezeket a lépéseket három hónapos turnusokra bontjuk. Kitűzünk egy célt, azt visszabontjuk és megnézzük, hogy az első három hónapban mit tudunk tenni, majd fél év alatt, kilenc hónap alatt és befejezésképp a végcélunk a 12. hónap végére teljesül. Ez nagyon jól szokott működni, mert ha valamire három hónapod van, akkor kifújod a levegőt, lelazulsz és azt mondod, hogy ez teljes mértékben teljesíthető. Igy már jó, hogy ott van az edződ, aki a mentorod is egyben, akitől tanácsot tudsz kérni. Ő nem várja el tőled, hogy amit december 31-ig csináltál azt január 1-jétől ne csináld többé. Én ebben hiszek. Az étkezési napló pedig egy nagyon klassz dolog.

Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy változás beépüljön a mindennapjainkba?

Mindenféleképpen a 90 napos szokás elsajátításában hiszek.  Ha nem az újévi fogadalomról van szó, akkor is kell 90 nap ahhoz, hogy egy új szokást teljes mértékben be tudjunk építeni az életünkbe és azt el tudjuk sajátítani, legyen az akár a több mozgás, a több folyadékfogyasztás.

Például nem lehet egy embertől azt elvárni, aki eddig 1 l folyadékot ivott naponta, hogy holnaptól kezdve 3 l-t igyon. Ez egyrészt nem tesz jót a szervezetnek, másrészt az emberi elme sem erre van kitalálva, hogy mi holnaptól valamit drasztikusan megváltoztassunk. Azonban, ha adunk magunknak 90 napot, hogy az új szokást beépítsük, vagy egy rossz szokást elhagyjunk és komolyan vesszük, akkor az sikerülni fog.

Tegyük fel, hogy több szokásunkon szeretnénk változtatni, akkor ezt a következő 90 napra kell időzíteni. Egy új szokást 90 nap alatt építünk be és aztán jön a következő. Egyszerre több szokásunkon nem változtatunk, nem kezdünk el kevesebb kávét inni, többet futni, többet olvasni, mert ez annyira megfeszíti az embert, hogy végül diszkomfort érzést okoz és biztos feladja.  Ez a fajta kudarcélmény pedig megint visszalöki őt a start mezőre, pedig képes lett volna rá.

Milyen lépéseket tegyünk a kitűzött célok érdekében?

Említettem az étkezési naplót, amiben nagyon hiszek, a mozgással kapcsolatban pedig nagyon jók a pulzusmérő órák, amik konkrét tudományos alapú adatokat szolgáltatnak a szervezetről. Megérkezik a vendégnek aznap nagyon nincs kedve edzeni, fáradtnak érzi magát. Pulzusmérő órával dolgozunk és az edzés végén látszik, hogy tökéletes formában van, gyönyörű a pulzustartománya, nem ment túl magasra, nagyon szépen égette közben a zsírt és egy makulátlan, nagyon hatékony edzése volt az óra szerint is. A vendégem pedig az óra végére energikusnak érzi magát már a feje sem fáj, de kár lett volna kihagyni ezt az edzést. Ilyenkor az történik, hogy munkál bennünk egy emocionális alap és egy tudományos alap. Érzelmileg nem érezte magát túl jól, de az nem azt jelentette, hogy a teste nem állna készen egy fantasztikus edzésre, ami utána még a hangulatára is jó hatással van. Ha a tudományra hagyatkozunk, akkor láthatjuk, hogy mi történik velünk, pontosan mennyi zsírt égetünk, mennyi kalóriát használunk fel. A pulzusmérő óra azt is megmutatja, melyik mozgásforma lesz jó nekünk a jelen állapotunkra vetítve. Fittségünknek megfelelő adatot szolgáltat rólunk és ezután választhatjuk ki a magunk számára legmegfelelőbb óratípust, akár a jogát akár a pilatest,  bármilyen mozgásformát,  amiben valóban örömünket tudjuk lelni és valódi fejlődést érhetünk el. Az étkezési napló és a pulzusmérő óra két remek választás ahhoz, hogy a kitűzött célok hosszútávon is sikerüljenek.

Saját idei fogadalmaidat megosztanád esetleg?

Talán ez az utolsó kérdés a legnehezebb. Nem szoktam ilyen fogadalmakat tenni, de talán amiben egy picit most változtatnék majd az elkövetkezendő egy éven belül, az a magamra való odafigyelés.  Én egy évet adok magamnak rá.  A kislányom három éves elmúlt, akinek van gyermeke tudja, hogy ez egy vízválasztó időszak. Most már olyan nagylánynak érzem, így feltételezhetően egyre több időm lesz magamra, a rendszeres és minőségi étkezéseimre, az edzésekre.

A szervezetem csodálatosan kiszolgált három éven keresztül, miközben természetesen edzettem is és figyeltem az étkezésemre, de magamhoz képest korántsem edzettem annyit, mint amennyire szükségem lett volna és korántsem tudtam úgy étkezni, ahogyan annak idején. A szülés előtti állapotomhoz képest még 3 kg felesleg van rajtam, ami látványban nem zavar, de a ruházkodásomban diszkomfort érzést okoz. Nyilván jobb lenne, ha nem lenne rajtam ez a +3 kg, sokkal komfortosabban érezném magam a ruháimban, úgyhogy most ez a célom. Hogy ezt megvalósítsam 2024-ben, rendszeresebb és tudatosabb étkezésre, és még több edzésre van szükségem.

Kutasy Kelly
Funkcionális edző
By Kellys