Az ultrahangos párásítók és aromadiffúzorok ultrahangos porlasztásos technikával állítják elő az úgy nevez hideg párát, amit a készülék kibocsát. Ehhez a vizet egy ultrahangos membrán segítségével apró, mikroszkopikus részecskékre bontják, amik aztán a ködfelhőt képezik.

Nem mindegy azonban, hogy az ultrahangos párásítókba és párologtatókba milyen vizet használunk!

Nézzük végig a lehetőségeket!

Csapvíz:

A vezetékes víz a legkézenfekvőbb megoldás a párásító feltöltésére, ugyanakkor kijelenthetjük, hogy az egyik legrosszabb is. A csapvíz minősége és összetétele területenként eltérő lehet, de bárhol veszünk belőle mintát, az mindenképp tartalmaz ásványi anyagokat (többek között kalciumot, magnéziumot, szódiumot, káliumot stb.) Emellett a csapvíz természeténél fogva tartalmazhat kémiai és biológiai anyagokat, (többnyire) ártalmatlan mikroorganizmusokat, szerves részecskéket, különböző maradványokat, stb. Habár a vezetékes víz a legtöbb esetben emberi fogyasztásra alkalmas, azért a területi különbségek még így is hatással lehetnek az érzékenyebb egyénekre. (Gondoljunk csak arra, amikor enyhe hasmenésünk, puffadásunk van attól, ha nyaraláskor a megszokottól eltérő csapvizet iszunk.)

A párásító készülék a vizet a benne található anyagokkal együtt apró részecskékre bontja, így a párával együtt minden más is a levegőbe kerül. Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha a párásító közelében bútorokon észreveszünk egy vékony, fehér, porszerű lerakódást, ami a vízben oldott ásványi anyagok – nagyrészt kálcium és magnézium – kicsapódása után hátramarad. A vezetékes víz tehát klórtartalma és ásványi anyag tartalma miatt károsíthatja a párásító készüléket, aminek élettartama így az elvárhatóhoz képest jelentősen megrövidülhet.

Ráadásul porlasztással a csapvízben található minden részecske a levegő kerül, így belélegezzük a kémiai anyagok, tisztításra szolgáló vegyületek maradványait, valamint a mikroorganizmusokat, baktériumokat is. A csapvíz tehát több szempontból sem ajánlott a párásító feltöltésére.

Ásványvíz, palackozott vizek:

A fent említett okoknál fogva az ásványvíz, különösen a magas ásvány tartalmú vizek szintén nem jelentenek jó választást a párásító működtetéséhez, hiszen az kálcium és magnézium részecskék a készüléket idő előtt tönkretehetik.

Ez alól kivételt képeznek a kifejezetten magas ásványi anyag tartalmú vizekre, pl. a Salvus gyógyvizes párásításra kifejlesztett készülékek. Ezek a párásító berendezések speciális korrózióálló alkatrészekkel vannak ellátva és a működtetésükkel a cél a gyógypára képzése, mely köztudottan jó hatással van egyes légúti megbetegedésekre.

Ráadásul számos kutatás bizonyítja, hogy a palackozott vizek több baktériumot és szerves maradványt tartalmaznak, mint a klórral tisztított csapvíz. Természetesen ezek a vizek fogyasztásra tökéletesen alkalmasak, tehát komolyabb egészségügyi kockázatot a belélegzésük sem jelent. De ha igazán körültekintőek akarunk lenni, akkor beláthatjuk, hogy az ásványvíz párája sem optimális hosszan tartó belélegzés esetén.

Ioncserélt víz/lágy víz:

Fentebb láttuk, hogy a kemény csapvíz, illetve a magas oldott ásványi anyag tartalmú palackozott víz használata nem szerencsés párásító működtetésére, hiszen jelentősen rövidíthetik a készülék élettartamát. A víz lágyítására a legtöbb párásító tartalmaz vízszűrőt, mely pontosan arra szolgál, hogy a víz keménységét enyhítse és csökkentse a vízkő képződést. Ezért a vízszűrő cseréjét érdemes észben tartani, és elvégezni, amikor szükséges. Lágyabb víz alkalmazásával pedig megnövelhetjük a készülék működési idejét. A palackozott ioncserélt vizek esetében a kálcium és magnézium ionokat nátrium ionokra cserélték, ezzel tulajdonképpen egy lágy vizet állítottak elő, melynek használatával egyes berendezések és akkumulátorok élettartama meghosszabbítható.

Mivel ásványi anyagokat nem tartalmaz, ezért az ioncserélt víz jó választás lehet az ultrahangos párásító feltöltésére, ugyanakkor ez sem a legjobb megoldás, hiszen az ioncserélt víz általában mindennapos emberi fogyasztásra sem ajánlott. Bár keménységet okozó vegyületeket nem tartalmaz, ugyanakkor a szerves maradványokat, kémiai vegyületeket és mikroorganizmusokat még megtalálhatjuk benne, és ezek hosszú ideig tartó belélegzése a csapvíz párájához hasonlóan egészségügyi okokból kérdéses lehet.

Desztillált víz:

A desztillált víz annyiban hasonlít az ioncserélt vízre, hogy nem tartalmaz keménységet okozó ásványi anyagokat, mégis egy teljesen más eljárással és más célra készült vízről beszélünk. A desztillált víz tulajdonképpen egy tisztított víz, melyből nem csak az ásványi anyagokat távolították el, hanem a kóros szennyeződések, fertőtlenítő anyagok (pl. klór), szerves maradványok valamint mikroorganizmusok is jelentősen alacsonyabb mennyiségben találhatóak meg benne. A desztillált víz fogyasztása egészségre nem ártalmas – sőt, ma már vásárolhatók házi víztisztító, desztilláló készülékek – hosszú távú fogyasztása mégsem ajánlott. Ha valaki mégis emellett dönt, akkor azt mindenképpen kellő odafigyeléssel és óvatossággal tegye, hiszen az ásványvizek, sőt, a csapvíz fogyasztása számos szükséges ásványi anyaggal pótolja nap, mint nap a szervezünket.

Mivel a desztillált vizek csaknem minden szennyeződéstől mentesek, így ezek jelentik a legoptimálisabb választást a párásító feltöltésére is.

Miért ajánljuk a desztillált víz használatát a párásító és akár az ultrahangos aromadiffúzor feltöltésére?

1. Desztillált víz használatával nem csak a párásító berendezés hosszú távú működését biztosíthatjuk, hanem a légutakat is óvhatjuk az esetleges irritáló anyagoktól.
2. Továbbá a párásító tartályában felejtett víz sem fog megposhadni, mivel a desztillált víz mikroorganizmusoktól, baktériumoktól és vírusoktól mentes.
3. Ráadásul desztillált víz használatával esélyt sem adunk, hogy a vízből ezek a baktériumok és mikroorganizmusok a levegőbe kerüljenek!